Azt nem mondhatom, hogy a Harry Potter könyveken nőttem fel, bőven húsz felett voltam, amikor először olvastam a Bölcsek kövét. Azonnal magával ragadott a történet, a karakterek, persze az is segített, hogy imádtam olvasni, és mindig is nagy fantasyrajongó voltam. Játék vonalon régebbi PC-s kiadásokkal játszottam, de ott nem jött be annyira (talán a legújabb be fog) társasjátékban pedig a Roxforti csatát nyomtuk végig. Aztán egyik karácsonykor a kezünk ügyébe került a Sötét varázslatok kivédése, és szinte csak azzal játszottunk, és szinte mindig előkerül, ha módunk van rá.
Hogy mitől ilyen jó számomra ez a játék? Talán sikerül átadjam ezzel a bemutatóval.
Ez a játék konfrontatív, arról szól, hogy megszivassuk, kiüssük, megátkozzuk a másik játékost. Erre egy alappakli, egy random állatsegítő és rengeteg megvásárolható kártya áll a rendelkezésünkre.
A játék elején választunk (mi random szoktuk ezeket) házat, állatot összeállítjuk a 10 lapból álló induló paklinkat és mehet a párbaj.
A tábla kész, kártyák, figurák a helyükön, indulhat a párbaj!
Mindenki a saját körében kiosztja a sebzéseit, gyógyításait, aktiválhatja a szövetségeseit és vásárolhat új szövetségeseket, tárgyakat vagy varázslatokat. Fontos: mindig csak öt lap lehet a kezünkben, amihez persze húzhatunk továbbiakat, és a körünk végén ki kell üríteni a kezünket, nem lehet átvinni lapokat a következő körre.
A kezünket felduzzaszthatjuk a lehető legnagyobbra, de a körünk végén mindent fel kell használni!
Tehát ha egy rontás azt mondja, hogy ebben a körben nem sebezhetünk és nem is gyógyulhatunk, nem raktározhatjuk el a jó kis sebzést okozó varázslatunkat. Persze van mód kikeresni tárgyakat a dobópaklinkból, megsemmisíthetünk nem tetsző vagy feleslegesnek vélt lapokat, vagy át is adhatjuk őket a másik játékosnak.
Látszik tehát, hogy rengeteg interakció van a játékosok között, rengeteg pakli épülhet, nincs egyforma játék, mindegyik más és más. Egyik kevésbé tetsző része a játéknak (számomra) , hogy ha túl szerencsés a másik fél az elején, és felhúz pár olyan lapot, amivel telszórja a paklinkat rontásokkal, vagy erős szövetségest tud beszerezni, nagyon nehéz, néhol lehetetlen felzárkózni. Ilyenkor nyögvenyelőssé és küszködőssé válik a játék, én ebben a helyzetben inkább feladom, és mehet az új meccs. Ha közel kiegyensúlyozott az erőviszony, jó kis adok kapok tud összejönni, hatalmas paklikkal, rengeteg szövetségessel.
Vehetünk könyveket, amiket külön pakliból húzhatunk.
Mindenre van megoldás a játékban, minden lapnak van valami ellenpólusa, semlegesítője, csak nyilván fel kell húzni, meg kell venni. A szerencse ott van a játékban bőven. Ha rendre nem a te körödben kerülnek a piacra a jobb lapok, és mindet a másik tudja megvenni, vagy a random eldobatással rendre a legjobb lapokat dobod el, akkor fel tud húzni a játék. De ez minden szerencsefaktoros játéknál így van, ezt el kell fogadni.
Akik szeretik a versengős, egymást támadó, szivató játékokat, és a Harry Potter világát, azoknak egy a játék be fog találni. Persze a tamatika kimerül a filmből vett arcokkal a lapokon, meg pár ismerős névvel, varázslattal.
A játék pörgős, nem egy óra a kipakolása, egy párbaj el tud húzódni, de azért 30-40 perc alatt le lehet rendezni.
A játék a makro lencsém szerint 9 pont a 10-ből.
Ha érdekelnek másféle tartalmaim, akkor követhetsz erre-arra:
https://www.youtube.com/@makronaplo
https://www.instagram.com/makronaplo/
